Kártérítési jog
Többek általi károkozás
Egyetemlegesség
Főszabály szerint egyetemlegesen tartoznak a kárt megtéríteni azok, akik azt közösen okozták. Ez azt jelenti, hogy a károsult bármelyiktől követelheti a teljes kár megtérítését, egészen addig amíg az teljesen meg nem térült.
A károkozók ezt követően egymással el kell, hogy számoljanak: aki nagyobb részt térített meg, mint amekkora kár neki felróható, az ún. megtérítési igényt támaszthat a másik, vagy többi károkozóval szemben, ez azonban a károsultat már nem érinti. A közös károkozás és a megtérítési igény kérdéseit tárgyaló PK 40. számú állásfoglalás azt a példát hozza fel, amikor két gépkocsi ütközése során egy harmadik személy sérül meg. Látható tehát, hogy a közös károkozás polgári jog tényállásának megállapításához nem feltétlenül szükséges a károkozók közös elhatározása vagy akarategysége. Olyan esetben viszont nem állapította meg a bíróság a közös károkozást, amikor a kárt egy vendéglőből egy magánlakásba áthallatszó zaj okozta, ezzel birtokháborítást követve el, de az egyik károkozó egy bizonyos időpontig vezette csak az üzletet, utána a vette át a másik károkozó. Ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint külön okozták a kárt (BH 2000.397)
A közrehatás mértéke
Az egyetemleges megtérítés előírásának célja a károsult hatékony védelme. Ha a károsult érdekeinek védelme az egyetemleges felelősség megállapítása nélkül is biztosítható, illetőleg ha a károsult nem érdemes az egyetemlegesség kedvezményére, a törvény lehetővé teszi, hogy a bíróság mellőzze az egyetemleges felelősség megállapítását és a károkozókat a károkozásban való közrehatásuk (részvételük) arányában marasztalja el.
A PK. 37. számú állásfoglalás határozza meg közelebbről, mit is jelent a ”közrehatás”. E szerint a kártérítési felelősség körében elsősorban a károkozásban való közrehatás felróhatóságának van jelentősége, Ha pl. az egyik károkozó magatartásának felróhatósága nagyobb, mint a másik károkozó magatartásáé az előbbinek a “közrehatása” rendszerint a nagyobb mértékű, s ezért a marasztalásnak is ennek megfelelően kell történnie.
A nagyobb mértékben felróható magatartás a károkozásban való nagyobb mértékű “közrehatás”-t is jelent; tehát éppen a felróhatóság nagyobb súlya emeli meg a károkozásban való “közrehatás” mértékét.
A károsult kárenyhítési kötelezettsége
Kárenyhítés
A törvény nem csak a károsult kártérítéshez való jogát, hanem a károsult kárelhárítási kötelezettségét, illetve – amennyiben elhárítani teljes egészében nem lehet - kárenyhítési kötelezettségét fogalmazza meg. Ha a károsult ezt a kötelezettségét elmulasztja, akkor a károkozásban ő is közrehat, és a károkozó ennek a közrehatásnak mértékéig mentesül a kártérítési felelősség alól.
A kérdéssel foglalkozó bírói gyakorlat számára iránymutató PK 36. számú állásfoglalás külön nevesíti azt a kárelhárítási, illetve kárenyhítési kötelezettségnek ellentmondó estet, amikor a sértett a károkozót kifejezetten ingerli.
Ahogyan a károkozó magatartáshoz is csak akkor fűződhetnek szankciók, ha az felróható, ugyanúgy a kárelhárítás és kárenyhítés hiánya is csak akkor értékelhető a károsult terhére, az neki felróható. Más szóval a károsult csak annak a részét viseli a kárnak, amely abból származott, hogy az általában elvárható magatartást elmulasztotta. Egy orvosi műhibából keletkező kártérítési ügyben például azt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a károsult nem köteles alávetni magát a sokadik kárenyhítő műtétnek, mivel ez a társadalmi közfelfogás szerint nem elvárható tőle. (BH 1977.105)
Kármegosztás
Amennyiben a károsult felróható módon nem tesz eleget kárenyhítési kötelezettségének, úgy kármegosztásnak van helye: a kár megtérítését csak a neki nem felróható részben követelheti. A megtérítési arány gyakran nehezen eldönthető, részletekbe menően kell vizsgálni hozzá a kár bekövetkezéséhez vezető oksági láncolatot. Egy olyan esetben például, amikor a károsult bent hagyta a forgalmit és a pótkulcsot a kesztyűtartóban, a bíróság végül a kár 70 %-ának megfizetésére kötelezte a CASCO biztosítót.
Ez az eset azért külön jelentős, mert ilyen esetben a biztosítók általában teljes egészében megtagadják a kártalanítást. Ebben az esetben azonban a bíróság kimondta, hogy a kocsiban felejtett kulcs önmagában nem alkalmas arra, hogy azzal lopják el a kocsit, tehát indokolatlan a teljes mentesülés, ellenben a pótkulcs és a forgalmi elősegíti a kocsi értékesítését, ezért a kárelhárítási kötelezettség elmulasztása miatt kármegosztásnak van helye. (BH 2002.487)
Eljárásjogi szempontból lényeges, hogy a károsult közrehatását a károkozónak kell bizonyítania. A károsult saját magatartásával egy tekintetbe kell venni mindazokét, akiknek magatartásáért a károsult felelősséggel tartozik (pl.: alkalmazottak)
Kimentő felelősségi rendszer
A speciális bizonyítási tehermegoszlás eredményeképpen jogunkban a kimentő (ún. exculpációs) felelősségi rendszer érvényesül: a jogellenességet és a felróhatóságot vélelmezni kell, és a károkozónak kell bizonyítani ezek hiányát.
Erre utal az a törvényi kitétel, mely szerint a károkozó “mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”
A bizonyítási teher kártérítés esetén
A kártérítésre irányuló igény, illetve az azzal szembeni védekezés sikerességét döntően befolyásolja az, hogy melyik félre milyen bizonyítási teher esik. Ez lényegében azt jelenti, hogy ha sikertelen a bizonyítás (nem sikerül egy adott állítást bizonyítani) akkor ennek következményeit az adott fél viseli, legyen az a keresetnek való helyt adást, vagy annak elutasítása.
A kártérítési jogvita során speciális bizonyítási tehermegosztás érvényesül, a kárigények könnyebb érvényesíthetősége érdekében.
A károsultnak azt kell csak bizonyítani, hogy kár érte, és hogy mekkora ennek összege, illetve az okozati összefüggést a károkozó magatartása és a kár között.
A károkozót terheli annak bizonyítása, hogy magatartása nem volt jogellenes, vagy nem volt felróható (tehát hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható volt).
A kártérítés tényállási elemei
A polgári jogi kártérítési felelősségnek négy alapvető feltétele van:
1. az, hogy a károkozás jogellenes legyen, hogy
2. a magatartás felróható legyen a károkozónak, és ezzel
3. okozati összefüggésben
4. kár következzen be.
A jogellenességgel kapcsolatban megjegyzendő, hogy nem akkor jogellenes az adott károkozás, ha valamilyen jogszabály azt tiltja, hanem fordítva: vélelmezendő a károkozó magatartás jogellenessége, tehát a károkozó magatartás általában jogellenes, hacsak más jogszabály az adott károkozást jogszerűnek nem minősíti. (Expressis verbis egy jogszabály sem mondja ki, hogy tilos focilabdával betörni a tanterem ablakát, de mivel a károkozás általában tilos, kifejezett jogszabályi engedély hiányában ez a cselekmény jogellenesnek minősül.)
A felróhatóság sajátos jogi terminus, így mindenképp magyarázatra szorul: akkor felróható valakinek a magatartása, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A károkozó magatartásának megítélésénél tehát egyfajta elvárhatóságot (zsinórmértéket) használ a jog, aminek alapja a károkozóval tipikusan hasonló helyzetben lévőkkel szembeni társadalmi elvárás, vagy követelmény.
Például amikor egy olajfolton megcsúszó autó kártérítést követel az útkezelőtől, akkor a bíró azt vizsgálja, hogy mi lehet a jogos elvárás az útkezelőtől. Ha azt állapítja meg, hogy csak az elvárható, hogy a közútkezelő hozzon létre útkarbantartó szervezetet, határozza meg feladatait, és ellenerőzze azt, akkor nem felróható a magatartása, ha ennek eleget tett. (EBH 2000.196)
Az okozati összefüggés jogi használatban szintén sajátos értelemmel bír: az összefüggés csak a tipikus okozatok esetében állapítható meg. Ez a kérdés hatalmas jelentőséggel bír azoknak az igényeknek az elbírálásában, amelyek alapjául például olyan bántalmazás vagy akár nem szándékos baleset szolgál, amelynek nem várt következményei (sérülések) lesznek, akár az élettan, akár azon kívüli események rendhagyó láncolatánál fogva. Erre példa, ha egy kis sérülést helyreállítani célzó rutinműtét során a károsult alkati sajátossága folytán komplikációk lépnek fel. Ilyen kérdéseket a polgári jog úgy bírál el, hogy felteszi annak kérdését, vajon a káros következmény a károkozó magatartás szempontjából következmény tipikusnak vagy atipikusnak mondható-e. Általában ilyen következményekkel szokott-e járni egy adott magatartás? Ennek eldöntésére a bíró élettapasztalatán kívül gyakran hívja segítségül szakértők állásfoglalását.
A kár bekövetkezte feltétlenül szükséges eleme a kártérítési felelősség megállapításának. Kár felmerültének hiányában nincs kártérítési felelősség sem, hiába elítélendő például egy károkozási kísérlet. (Itt most természetesen csak a kártérítésről beszélünk, a kísérletnek a büntetőjogban például komoly jogkövetkezményei vannak).
A kár bekövetkeztének megállapításához nem kell ún. ténylegesen felmerült kár, a kár ugyanis állhat akár elmaradt haszonból is.
Szerződésszegéssel okozott kár és szerződésen kívüli károkozás
Hatályos jogunk szerint nincs elvi különbség a között, hogy a károkozó és a károsult között szerződéses kapcsolat volt-e, és a károkozás ennek keretén belül történt-e, vagy a kárt szerződés kapcsolaton kívül okozták.
(Szerződésszegéssel okozott kárra példa, amikor romlott takarmányt szállít az eladó, és a vevő állatai elhullnak, mígszerződésen kívüli kár tipikus példája a közlekedési baleset.)
Apróbb különbségekkel ugyan, de szerződésen kívüli (deliktuális) károkozás szabályait kell alkalmazni a szerződésszegéssel okozott (kontaktuális) kár megtérítésére is. Ilyen apróbb különbség, hogy a kártérítés a szerződésszegéssel okozott kár nem mérsékelhető méltányosságból, illetve, hogy a károsultnak kötelező érvényesíteni kárigényét, ha a szerződést állami költségvetésből teljesítik.
A kártérítési felelősség rendszere
Általános szabályok
A mindennapi életben számtalan olyan helyzet adódhat, ami kártérítési igényt alapozhat meg. Míg pl. a büntetőjogban fel vannak sorolva azok a relatíve körülhatárolt magatartások, amik megalapozzák a jogi felelősséget, a kártérítési felelősséget kiváltó magatartásokat lehetetlen előre törvényileg körülhatárolni.
A törvény ezért általánosan rögzíti: “aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.” Ez az általános szabály a jogalapja mindazoknak a károkozó magatartásokkal kapcsolatos igényekre, amik nem tartoznak a törvény speciális felelősségi alakzatai körébe, amelyekre akár a balesetek gyakorisága, akár a károkozó személyére tekintettel eltérő szabályok vonatkoznak.
Speciális szabályok
Ilyen speciális estek a veszélyes üzem, a gyermekek által okozott kár, az állatok által okozott kár, illetve az épületről lehulló tárgyak által okozott kár. Ahogy új jelenségek jönnek létre társadalmunkban, úgy nő azoknak a speciális alakzatoknak a száma, melyek a fenti általános károkozási tilalomhoz képest részben eltérő szabályok szerint, akár külön törvényekben nyernek szabályozást. Ilyenek a gazdasági társaságok tisztségviselőinek károkozása, a könyvvizsgálók károkozása, az elektronikus kereskedelemben okozott kár, vagy akár a repülőtársaságok járatainak késedelmével okozott kár. A felelősség részletesebb szabályozása a károsultak szempontjából hasznosnak mondható, azonban látható, hogy az egyre bonyolódó szabályozás pedig speciális szakismereteket feltételez a jogérvényesítéshez.
Kártérítés fogalma és célja
A kártérítés a polgári jogi felelősség legfontosabb és leggyakoribb megnyilvánulása.
A polgári jogi felelősség tárgya olyan a társadalomra káros és veszélyes magatartások, ami ellen jogrendszerünk védelmet kíván nyújtani. A többi jogi felelősségi alakzattól (büntetőjog, szabálysértés, közigazgatási bírságok) abban különbözik, hogy vagyoni szankciót alkalmaz, amely (1) a kárral egyenlő mértékű és (2) a károsultat illeti.
A kártérítés célja tehát, hogy a károsultat – amennyire lehetséges – olyan helyzetbe hozza, mintha be sem következett volna a kár.
A sztrájk kártérítési jogi következménye
Olyan a sztrájk, mint egy vulkánkitörés?
2010. január 14., csütörtök 13:11 | Frissítve: 2010. január 14.
A sztrájk miatt harmadik napja akadozik a fővárosi közlekedés. Mindez azt jelenti, hogy azok, akik egy meghatározott időszakra szóló jegyet vagy bérletet váltottak, a BKV szolgáltatásainak csak egy töredékét tudják igénybe venni. A közlekedési vállalat vis maiorra hivatkozva nem akar kártérítést fizetni. Egy jogi szakértő szerint viszont egy próbapert megér az ügy, hiszen korántsem biztos, hogy a BKV igazolni tudná: valóban külső és elháríthatatlan oknak minősül a munkabeszüntetés.
24 és 72 órás jegy, hetijegy, kétheti bérlet és havibérlet – ezek a nem egy adott utazásra, hanem egy időszakra szóló jegyek és bérletek válthatók a BKV-nál a cég honlapja [1] szerint. Ezek közül a hetijegy 4600, a kétheti 6200, míg a felnőtt havi bérlet 9400 forintba kerül. Aki a sztrájk előtti napokban hetijegyet vett – mondjuk egy fővárosba akkor érkező turista –, az arra költött 4600 forintjáért már három napra nem kapott teljes szolgáltatást, tehát a hétnapos időtartam legalább 40 százalékán nem használhatta korlátlanul a jegyet.
Ő legalább 2000 forintot bukott, de a vesztesége ennél nagyobb is lehet, annak függvényében, hogy milyen időtartamra szól a hétnapos jegy. Akiknek két hétre szóló jegyük van, azok a 6200 forint nagyjából 20 százalékát bukták, ami 1200 forintot jelent, a havibérletesek lényegében tíz százaléknál, 940 forintos veszteségnél járnak.
Külső és elháríthatatlan ok?
Alapesetben jár a kártérítés annak, aki kifizet valamit, de azért nem kap teljesítést a szolgáltatótól, ez ugyanis szerződésszegésnek minősül – mondta az Index kérdésére Bátki Pál ügyvéd, kártérítési jogi szakértő. A BKV azonban most arra hivatkozik, hogy a sztrájk egy vis maior helyzetnek minősül, márpedig a vis maior helyzetek mentesítik a feleket, hogy a szerződéses kötelezettségüket teljesítsék.
Ha pert indítanának a cég ellen, akkor azt a BKV-nak kellene bizonyítania, hogy a sztrájk egy külső ok által kiváltott, elháríthatatlan szituáció. Márpedig korántsem biztos, hogy az emberi döntések következtében előállt helyzet elháríthatatlannak mondható, hiszen az emberi viselkedés – szemben a természeti jelenségekkel – igenis irányítható. Akár azt is mondhatjuk – bár kétséges, hogy ez az érvelés megállná-e a helyét a bíróságon –, hogy ha a sztrájk bármelyik napján megállapodnak, azzal máris igazolódik, hogy nem volt elháríthatatlan a munkabeszüntetés, hiszen a megállapodást már annak megkezdése előtt megköthették volna.
Jó lenne egy próbaper
„Bátorítanám, és a fogyasztóvédelmi kultúra szempontjából is hasznosnak tartanám, ha valamilyen fogyasztóvédelmi szervezet elindítana egy próbapert, bár annak kimenetele sosem biztos” – mondta a szakértő. Szerinte a jogbizonytalanságért részben a jogalkotók is felelőssé tehetők, hiszen az 1989-ben született sztrájktörvény a megalkotása óta nem fejlődött, „a jogalkotók mulasztása miatt képtelen alkalmazkodni a folyamatosan jelentkező társadalmi kihívásokhoz”.
A BKV-nak az a döntése, hogy vis maiorra hivatkozva elzárkózzon a kártérítés kifizetésétől, nem feltétlenül csak azzal magyarázható, hogy spórolni akar a havi felnőtt bérleteken nagyjából napi 300 forintot. Bátki Pál inkább arra gondol, hogy azért döntött így a közlekedési cég, mert ha elismerné a bérletesekkel szembeni kártérítési felelősségét, akkor megnyílna az út az egyéb kártérítési igények előtt is. És itt nem feltétlenül csak néhány ezer forintos taxiszámlákra kell gondolni, hanem akár komolyabb értékű kártérítési, például elmaradt haszon miatt benyújtott kártérítési igényekre is.
A piaci szolgáltatók komolyan veszik
Pedig más iparágakban nagyon komolyan veszik az ügyfelek kiszolgálását, és kimaradás esetén a kárpótlását. Emlékezetes a T-Mobile tavaly decemberi leállása, amikor órákra megbénult a cég mobilhálózatának egy része. Nem tudjuk, hogy mennyi ügyfelet érintett a leállás, azt viszont igen, hogy a T-Mobile összes, nagyjából ötmillió ügyfele mind kapott kárpótlást – tíz ingyen lebeszélhető percet. A T-Mobile-nak az eset 700 millió forintjába került.
Az internetszolgáltatók az általános szerződési feltételekben közlik a rendelkezésre állás idejét. A UPC például egy nemrég bejelentett üzleti díjcsomagjánál éves szinten 95 százalékos rendelkezésre állást vállal, saját mérései szerint 99 százalékot teljesít, és 100 százalékot próbál elérni.
Ha valamilyen hiba miatt a szolgáltatást nem lehet igénybe venni, és a kiesés átlépi a rendelkezésre állás 95 százalékos vállalt határát, akkor a szolgáltató kötbért fizet, aminek a mértékét az előfizetői díjból számítják ki. Az előző hat hónapban befizetett összegből kiszámolják az egy napra jutó átlagos díjat, és minden egyes késedelmes nap után ennek a nyolcszorosát fizetik ki. Rövidebb ideje kötött szerződés esetén egy napi kimaradásért egy napi jóváírás jár. Ha ez lenne érvényes a BKV-ra, akkor akár napi 8-szor 313,3 forintos (azaz 2506,6 forintos) kötbért lenne kénytelen fizetni a cég. Három napra az 7519,9 forint lenne a legalább 30 napos bérletet váltóknál.
Késésnél és járattörlésnél is jár kártérítés
A légitársaságoknál főleg a fapadosok piacra lépésével szaporodtak meg a késések. A diszkont modell miatt ugyanis ezeknél a társaságoknál sokkal kevesebb időt tölt a földön a gép, folyamatosan mozgásban van, így gyakrabban előfordulnak késések is. A szaporodó utaspanaszok miatt az EU is foglalkozott az üggyel, 2004 elején a miniszteri tanács jóváhagyta [2] azt a szabályozást, mely szerint túlfoglalásnál és késésnél az addiginál nagyobb kártérítés jár az utasnak – késéstől és távolságtól függően akár 600 euró is. A rendelet egy évvel később, 2005 elején lépett életbe, de a légitársaságok panaszt nyújtottak be a bróságra.
Az Európai Bíróság tavay novemberben mondta ki [3], hogy átalányalapú kártérítést kérhetnek azok, akik a célállomást három, vagy több órával később érik el. Légi járat törlése esetén pedig 250 és 600 euró közötti összeg jár.
Ha nem is muszáj, akkor is fizet
Mondhatnánk persze azt, hogy a magántulajdonban lévő, piaci viszonyok között szolgáltató cégek nem hasonlíthatók össze a közpénzből működő és a fővárosi tömegközlekedésben szinte monopolhelyzetben lévő, közszolgáltatást nyújtó BKV-val. Csakhogy más köztulajdonban lévő közszolgáltatók sem ódzkodnak attól, hogy kártérítést fizessenek szolgáltatás kimaradása esetén.
A szintén budapesti Főtáv Zrt., az ország legnagyobb távhőszolgáltatója például minden esetben kompenzációt fizet – ami a gyakorlatban a havi alapdíj részbeni vagy teljes elengedésében testesül meg –, ha a cég hibájából, neki felróható okból nem tud szolgáltatást nyújtani. Ha például egy rosszul elvégzett vagy elmulasztott munka miatt van üzemzavar, vagy nagyobb hibajavítási munkák miatt szolgáltatási szünetet rendelnek el, akkor van ilyen kötelezettség – mondta Balog Róbert szóvivő.
