Foglaló

A foglaló a Ptk. rendszerében szerződést biztosító mellékkötelezettségként jelenik meg: a szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül lehet adni. Noha a gyakorlatban elsősorban az adásvételi – főleg ingatlan adásvételi – szerződésekben jelenik meg, egyéb szerződésekben is kiköthető.

A fentiekből következik, hogy foglaló kizárólag a szerződés megkötésekor átadott pénzösszeg vagy más dolog lehet. Egyrészt, ha az átadás ekkor nem történik meg, a foglaló kikötése sem érvényes. Másrészt szerződés hiányában nem lehet szó foglalóról, és a szerződéskötést megelőzően vagy a szerződéskötést követően átadott pénz vagy más dolog sem minősül foglalónak.

Ugyanakkor annak nincs gyakorlati akadálya, hogy a felek a szerződéskötést megelőzően átadott pénzösszeget vagy más dolgot utólag foglalónak minősítsék a szerződésükben, amely ez esetben már foglalónak számít.

A szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget vagy más dolgot azonban csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik. Vagyis a szerződésben kifejezetten rögzíteni kell, hogy a szerződéskötéskor, foglaló jogcímén és a szerződéskötés biztosítékául adják át a másik fél (eladó) részére az összeget vagy más dolgot. Ha nincs ilyen egyértelmű utalás, akkor az átadott pénzösszeg előlegnek fog minősülni, amely másként „viselkedik”, mint a foglaló (ld. lentebb).

Ha a szerződést teljesítik, a foglaló a szolgáltatás ellenértékébe (vételárba) beszámít. Ha beszámításra nem alkalmas, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár. A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.

A foglaló összegét tehát úgy kell állapítani meg, hogy a feleket a szerződés teljesítésére ösztönözze, vagyis a foglaló elvesztése, illetve visszatérítése „fájdalmas” legyen. Fontos azonban, hogy peres eljárásban a bíróság mérsékelheti a túlzott mértékű foglalót. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy általában az ellenszolgáltatás (vételár) 10%-a körüli összeget tekinti elfogadhatónak. Nem kizárt viszont, hogy ennél magasabb összeg is helyénvalónak minősüljön – tekintettel az eset összes körülményeire.

Előleg

Az előleg is gyakran jelenik meg ingatlan adásvételek kapcsán, és több dologban alapvetően különbözik a foglalótól, noha a köztudatban gyakran összekeverik őket.

Az előlegként átadott összegnek biztosítéki, szankciós jellege nincs: a szerződés bármely okból történő meghiúsulása esetén visszajár. Az előleg a vételár része, és bármikor át lehet adni az eladónak, függetlenül attól, hogy írásban megkötötték-e már a szerződést a felek. A vételár-előleget akkor sem kell feltétlenül a szerződéskötéssel egyidejűleg átadni, ha magában az adásvételi szerződésben kötik ki. Összege nem korlátozott a vételár egészéhez viszonyítva, vagyis az előlegnek jogilag nincs „túlzott mértéke”, ellentétben a foglalóval.