Posts Tagged ‘tárgyalás’
A tanú nyomozati vallomásának felolvasása – büntetőjogi szabályok változása 2.
Ebben a cikkben a büntetőeljárási törvény 2011. március 1-én hatályba lépő – a büntető tárgyalások gyorsítását célzó – változásaival foglalkozom tovább.
A törvény módosítása lehetőséget teremt arra, hogy az ügyész már a vádiratban jelezze, mely tanúk azok akiknek a személyes megjelenése nem indokolt a tárgyaláson.
A módosítás nem forradalmi, eddig lehetőség volt rá, kivételes esetben, hogy a tanú írásban tegyen vallomást. Az újítás abban áll, hogy amennyiben az ügyész az új szabályt alkalmazza, úgy a tanúnak nem kell külön, a bíró és a tárgyalás miatt leírni a vallomását, hanem egyszerűen felolvasható a nyomozati vallomása.
Mivel az ügyvédek egy ideje már nem vehetnek részt a nyomozás során történő tanúhallgatásokon (nem volt ez mindig így…), ezért fontos és helyes, hogy a védőügyvéd ezt az indítványt megvétózhatja. Hiszen ha a nyomozás során nem tehet fel kérdést a tanúnak, akkor furcsa lenne, ha erre a tárgyaláson sem nyílna módja.
Bizonyos szempontból jó, ha a tárgyalás szabályai rugalmasak, és alkalmasak arra, hogy megkíméljék a tanúkat a felesleges megjelenéstől. Rossz viszont, hogy egyre több intő jel mutat arra, hogy a nyomozás válik a büntetőeljárás kulcs-mozzanatává. A bírósági tárgyalás pedig egy formális, kvázi szentesítő ráadássá válik, ahogy ezzel az előző cikkben már foglalkoztam.
És ennek a gondolatnak a kapcsán visszakanyarodom az előbbi gondolathoz: nem az lenne a fontos, hogy a védőügyvéd feltétlen jelen lehessen amikor a nyomozóhatóság kihallgatja a tanúkat, hanem az a fontos, hogy jelen lehessen ott, ahol eldől védence büntetőjogi felelőssége.
Ennek pedig egyre inkább a nyomozás a színtere, sőt: gyakran már a nyomozást megelőző titkos információgyűjtés (lehallgatás, megfigyelés stb.). Ezzel a témával azonban külön kell foglalkozni.
Bírósági tárgyalás vádlott nélkül – új szabályok a büntetőjogban 1.
A büntetőeljárási “gyorsítócsomag”
2011. március 1-vel vel sok fontos változás lépett hatályba a büntetőeljárási törvényben. Túlzás lenne azt állítani, hogy ezek kedvezőek lennének a jogállamiságra nézve, azt viszont le lehet szögezni, hogy a változások mind a terheltek, mind védőügyvédjeik jogait és védekezési lehetőségeit korlátozzák.
A változások jogalkotói indoka az eljárás gyorsítása volt. Számtalan megalapozott kritika fogalmazódott meg azóta, melyek szerint egyrészt olyan jogok és garanciák kerültek feláldozásra ennek érdekében amelyek aránytalanok, másrészt a sietős szabályozás nem került átgondolásra (nemhogy az érintettekkel való egyeztetésre) és ennek következtében gyakran épp visszájára fordul a gyorsítási szándék. A kritikák gyakran nem is az ügyvédi szakmán belül, hanem bírói fórumokon kerültek megfogalmazásra.
A vádlott engedélyezett távolléte általánosságban
A vádlott távollétének kérdése – mellyel most foglalkozom - szerencsés kivétel, ennek új szabályaival nem csorbulnak az eljárási garanciák. Megfigyelhető viszont, az a tendencia, mely a bírósági tárgyalás és azon történő érdemi vádlotti védekezés szerepét csökkentik. Holott ügyvédi és más szakmai körökben már evidencia: a magyar büntetőeljárásnak alapvető hibája, hogy a nyomozási szakasz túlzott jelentőséget kap, időben és figyelemben egyaránt. Az ügyek lényegében a nyomozás során dőlnek el, a bírói szakaszban csak megismétlődik a nyomozás során felvett bizonyítás.
Ennek egy jogállamban nem így kellene lennie. A nyomozás során csak össze kellene gyűjteni, és meg kellene jelölni hogy milyen bizonyítékok vannak az ügyre vonatkozóan. A részletes bizonyításnak (tanúk részletes kihallgatása stb.) a tárgyaláson – kontradiktórius eljárásban – lenne a helye.
A vádlott engedélyezett távollétének szabályai
A kitérő után lássuk tehát, hogy mik az új szabályai a vádlotti jelenlétnek.
A bíró, mind a tárgyalás előkészítése során, mind később a tárgyalás során dönthet úgy, hogy felajánlja a vádlottnak: nem kötelező részt vennie a tárgyaláson. Ez gyakran jelentős könnyítés számára, gondoljunk csak azokra az ügyekre, amikor a vádlott külföldön él, vagy akár egy belföldön egy távoli városban. Vagy gondoljuk a sokvádlottas ügyekre, ahol minden egyes vádlottnak jelen kellene lennie a vádlott-társaira vonatkozó tanúk meghallgatásán, olyan cselkemények ügyében amik teljesen függetlenek azoktól a cselekményektől, amik miatt ő áll bíróság előtt.
Ennek ellenére fontos tudni, hogy a távolmaradás lehetősége nem alanyi jog, hanem bírói döntés kérdése. Tehát szó sincs arról, hogy a vádlott ezután egy levélben tájékoztatja a bíróságot távolmaradási szándékáról, és innentől kezdve nem köteles megjelenni a tárgyalásokon. Amíg a bíróság nem tájékoztatja egyértelműen írásban arról, hogy a továbbiakban nem köteles részt venni a tárgyaláson, addig a távolmaradó vádlott akár az előzetes letartóztatását is kockáztatja, ha nem jön el a tárgyalásra.
Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a változások kapcsán még ügyvédek és bírók számára sem volt ez egyértelmű, és sok eltérő értelmezés kapott hangott.
Ugyanakkor mind a vádlott, mind ügyvédje kezdeményezheti, hogy a bíróság adjon felmentést a jelenlét kötelezettsége alól, de ez bírói mérlegelés tárgya.
Ha a bíróság úgy dönt, hogy a vádlott döntése szerint távol maradhat, úgy védőügyvéd részvétele kötelezeő az eljárás során. Ha a vádlottnak nincs meghatalmaztott védője akkor védőt ki kell számára rendelni.
Mind a vádlott, mind a bíróság meggondolhatja magát a későbbiekben. Természetes a vádlott számára végig fennáll a lehetőség, hgoy visszatérjen az eljárásba. Ugyanígy a bíróság sincs kötve engedélyező határozatához. A távollétben lefolytatott bizonyítást ugyanakkor nem kell megismételni.
Engedélyezett távollét esetén az idézéseket nem kell kézbesíteni a vádlottnak. Ő tulajdonképpen ezt követően ügyvédje útján értesül az eseményekről. Természetesen kézbesíteni kell számára mind az ítéletet, mind azokat a végzéseket amik ellen fellebbezéssel élhet.
