Posts Tagged ‘Btk.’
Gazdasági büntetőjog – gazdasági bűncselekmények
Magyarországon a gazdasági bűncselekmények a rendszerváltást követően – a gazdasági élet átszerveződése miatt – egyre gyakoribbá váltak.
A mindennapi életben az emberek a gazdasági bűnözést a gazdasági élet szereplőinek olyan jogellenes vagy erkölcstelen magatartásával azonosítják, amelynek következtében azok anyagi előnyre tehetnek szert.
A gazdasági bűnözés kriminológiai fogalma
Kriminológiai értelemben gazdasági bűnözésnek azt a gazdálkodás menetében megvalósuló, vagy ahhoz szorosan kapcsolódó bűnözési formát kell tekinteni, amely alkalmas arra, hogy az esetleges egyéni érdekek sérelmén túlmenően elsősorban és jellemzően a gazdálkodás rendjét, a gazdálkodási kötelezettségeket, a tisztességes és törvényes gazdálkodás kereteit sértse vagy veszélyeztesse. Történjen ez akár az elkövetés módjára (gyakran a gazdálkodás legális formáinak felhasználásával, és az azokkal való visszaélés révén sérülnek a gazdasági érdekek), akár eredményére tekintettel.
A gazdasági bűnözés büntetőjogi fogalma
Büntetőjogi értelemben a gazdasági bűnözés fogalma alatt az 1978. évi IV. törvény (Btk.) XVII. fejezetében meghatározott bűncselekményeket kell érteni, melyeket a törvény három cím alá sorol. Ezek a következők: gazdálkodással kapcsolatos bűncselekmények- (például: számvitel rendjének megsértése, csődbűncselekmény, a fogyasztó megtévesztése, piramisjáték szervezése, árdrágítás, pénzmosás), pénz- és bélyeghamisítás- és végül a pénzügyi bűncselekmények (például: költségvetési csalás, jövedékkel visszaélés elősegítése, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel való visszaélés) kategóriája.
A gazdasági bűncselekmények elhatárolása a vagyon elleni bűncselekményektől
Mint ahogy az előzőekben láthattuk a gazdasági bűncselekményekről szélesebb képet a kriminológiai meghatározás alapján kaphatunk, amely szerint a gazdasági élettel összefüggő vagyon elleni bűncselekmények (emellett a korrupciós bűncselekmények és a környezetszennyezéssel kapcsolatos bűncselekmények) is a gazdasági bűnözés fogalma alá tartoznak. Büntetőjogilag viszont szűkebb a csoportosítás, hiszen a hatályos Btk. a vagyon elleni bűncselekményeket a XVIII. fejezetben – 20 bűncselekmény törvényi tényállásával – önállóan, a XVII. fejezetben meghatározott gazdasági bűncselekményektől elkülönülten szabályozza.
Csődbűncselekmény
A csődbűncselekmény tényállása a gazdasági büntetőjog, gazdasági bűncselekmények körébe tartozik.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1979. évi IV. törvény (Btk.) 290.§-ban foglalt csődbűncselekmény törvényi tényállását az követi el, aki a csődeljárás vagy felszámolási eljárás során, a tartozása fedezetéül szolgáló vagyonát kimenti a hitelezői igények érvényesítése alól. A csődbűncselekmény elnevezése a korábbi szabályozásban csődbűntett volt.
A csődbűncselekmény törvényi szabályozásának valamennyi fordulata a hitelezői érdekek védelmét szolgálja, így biztosítva a piacgazdaság zavartalan működését, melynek elengedhetetlen feltétele, hogy a hitelezők képesek legyenek a tőkeáramlás eszközrendszerét megteremteni.
A csődbűncselekmény elkövetési magatartásai
Ez többféle magatartással valósulhat meg. Elrejtéssel, ha az elkövető a vagyonát a hitelezői számára hozzáférhetetlenné teszi. Eltitkolással, ha a hitelezők egyáltalán nem is szereznek tudomást a vagyonról. Megrongálással, amennyiben az elkövető olyan kárt okoz a dologban, amely miatt az már nem lesz alkalmas rendeltetésszerű használatra, ezáltal csökken az értéke is vagy megsemmisítéssel, amennyiben a dolog olyan szinten sérül, hogy eredeti állapotba többé nem lehet visszaállítani, illetve ténylegesen megszűnik létezni. Végül használhatatlanná tétellel, amely magatartás megvalósításához elegendő, ha az elkövető a vagyont rendeltetésszerű használatra átmenetileg vagy véglegesen alkalmatlanná teszi.
Mindezek mellett az elkövető kimentheti vagyonát a hitelezői igények érvényesítése alól színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, illetőleg oly módon is, hogy veszteséges üzletbe kezd, vagy azt folytatja. Ez utóbbi magatartás csak abban az esetben valósítja meg a csődbűncselekmény törvényi tényállását, ha az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétesen fejtik ki, ha viszont a kockázatvállalás megengedett, akkor a cselekmény sem jogellenes. Végül pedig megvalósítható a csődbűncselekmény az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon, például akkor, ha a gazdálkodó szervezet olyan üzletbe kezd, ahol tudatosan számol a veszteséggel, de közben abban reménykedik, hogy végül a szokásosnál lényegesen nagyobb nyereségre tesz majd szert.
Fizetésképtelenség
Valamennyi magatartási formához fizetésképtelenség kapcsolódik, melynek fogalmát a Csődtörvény (1991. évi XLIX. törvény) határozza meg. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet és a fizetésképtelenség is ténykérdések, objektív kategóriák, melyet a büntetőügyekben eljáró hatóságok önállóan vizsgálnak és önállóan állapítanak meg.
A csődbűncselekmény alapesetei
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben elkövetett csődbűncselekmény (az (1) bekezdés alapján) és a fizetésképtelen helyzetben elkövetett csődbűncselekmény (a (3) bekezdés alapján) közös jellemzője, hogy a fizetésképtelenség vagy az azzal való fenyegetettség a bűncselekmény elkövetésének feltétele, ahol a törvényi tényállást az elkövető úgy meríti ki, hogy az előzőekben felsorolt magatartásokkal menti vagyonát.
Még a fizetésképtelenséget előidéző csődbűncselekmény (a (2) bekezdés alapján) esetében a fizetésképtelenség a bűncselekmény elkövetésének következménye. Ebben a helyzetben az elkövető szándékos magatartásával idézi elő fizetésképtelenségét vagy kelti annak látszatát azért, hogy hitelezői kielégítését meghiúsítsa.
A törvényi tényállás kimerítésének negyedik alapesete, a hitelező jogtalan előnyben részesítésével elkövetett csődbűncselekmény. Még az előző három esetben a csődbűntett elkövetője úgy valósította meg a törvényi tényállást, hogy a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont hitelezői elől elvonta, addig ennél az alakzatnál a hitelezői igények kielégítésének módjára vonatkozó szabályokat szegi meg, de közben nem csökkenti a kielégítés vagyoni alapját.
A csődbűncselekmény minősített esete
Súlyosabban minősül a csődbűncselekmény akkor, ha a gazdasági életben is súlyos következményekkel jár. Például, ha több hitelezőnek okoz nagyarányú kárt vagy egy hitelezőnél eredményez olyan jelentős összegű elvonást, amely alapvetően rendíti meg a hitelező gazdasági helyzetét és ezzel emberek (alkalmazottak) sokaságának egzisztenciáját.
A csődbűncselekmény elkövetési tárgya: a vagyon
A csődbűncselekmény törvényi szabályozásával a jogalkotó célja a hitelezők érdekeinek védelme a csődeljárás és a felszámolási eljárás eredményes lefolytatása révén. Tehát a bűncselekmény elkövetési tárgya a fedezetül szolgáló vagyon, amely lehet ingó és ingatlan is, feltéve, hogy végrehajtás alá vonható.
A csődbűncselekmény büntethetőségi feltétele
A Btk. objektív büntethetőségi feltételként mondja ki valamennyi alapesetre, hogy a cselekmény csak akkor büntethető, ha a csődeljárást vagy felszámolási eljárást már megindították, illetőleg az eljárás csak azért nem indult meg, mert az erre irányuló kötelező kérés előterjesztését elmulasztották.
A csődbűncselekmény tényállása megvalósításának első három alapesete ún. eredmény-bűncselekmény, tehát a csődbűntett megállapításának csak akkor van helye, ha a fizetésképtelenség már bekövetkezett abban az időpontban, amikor az elkövető valamely – a törvényben meghatározott – magatartása folytán a hitelezői igények ténylegesen csorbulnak.
A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése
A magyar büntetés kiszabási gyakorlatban alkalmazott legsúlyosabb büntetés a szabadság elvonása. Nem minden esetben kell viszont valamely büntetés-végrehajtási intézetben letölteni a kiszabott időt, mert a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) lehetőséget ad a szabadságvesztés részbeni vagy teljes felfüggesztésére is.
Általános szabályok
Ha a kiszabott szabadságmegvonás a 2 évet nem haladja meg és a büntetés célja a zárt intézeti nevelés nélkül is elérhető, valamint az elkövető személyi körülményei, életvitele is ezt indokolják, akkor a végrehajtás próbaidőre felfüggeszthető, melynek időtartama 1 évtől 5 évig terjedhet. Így az egyéni megelőzés szempontjait a bíróság a végrehajtás felfüggesztésével hatékonyabban tudja érvényesíteni, mint az esetleges elzárással.
A felfüggesztés korlátai
Ha viszont – a társadalmi értékítélettel összhangban – az elkövető cselekményét jellegénél fogva súlyosabban kell megítélni, akkor nem függeszthető fel a szabadságvesztés büntetés végrehajtása, mert túlzott mértében sérülne az általános megelőzés kriminálpolitikai alapelve és a jogrendbe vetett bizalom is. Ide tartoznak a bűnszervezetben, a szabadságvesztés végrehajtása vagy felfüggesztésének próbaideje alatt elkövetett cselekmények, illetve az erőszakos többszörös visszaeső elkövetők.
Ha az előbbi kizáró kategóriák nem állnak fenn, viszont az elkövető életmódja egyéb jellemzők miatt kifogásolható, alkalmazhat felfüggesztett szabadságvesztést a bíróság, ha bűncselekménye kevéssé veszélyes a társadalomra vagy bűnössége kis mértékű. Ilyen esetekben rendszerint indokolt az elkövetőt pártfogó felügyelet alá helyezni és követendő magatartás szabályokat meghatározni számára.
A végrehajtás részbeni felfüggesztése
Ha a kiszabott szabadságvesztés időtartama meghaladja a 2 évet, de nem éri el az 5-t, akkor a büntetés fele részének végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, 2 évtől 5 évig terjedő tartamban. A végrehajtandó részből az elítéltet nem lehet feltételesen szabadon bocsátani és a szabadságvesztés fele részének letöltése után is csak akkor, ha személyi körülményei indokolják és a büntetési célok sem sérülnek.
Amennyiben a felfüggesztett szabadságvesztés ideje alatt az elkövetőt újabb bűncselekmény miatt ismételten végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik vagy a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, felfüggesztett szabadságvesztését is végre kell hajtani.
A rágalmazás és a becsületsértés
Rágalmazás
A rágalmazás tényállása az ember jóhírnevének, társadalmi megbecsülésének büntetőjogi védelmét teremti meg. A rágalmazás vétségét az követi el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. Alapesetben egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Minősítő körülmény, ha a rágalmazást aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt, vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el. Ezen esetekben a büntetés két évig terjedő szabadságvesztés.
Tény: a múltban lejátszódott, vagy a jelenben folyamatban levő bármilyen esemény, történés (az utóbbi fogalom körébe tartozik az ember tudatállapota, tudattartama is). A bírálat, a kritika és a véleménynyilvánítás nem esik a tényállítás fogalma alá, így ezek nem alkalmasak rágalmazás megállapítására. A tényállítás tehát személyes tapasztalaton, meggyőződésen alapuló (vagy ilyen látszatot keltő) közlés arról, hogy a múltban létezett vagy a jelenben létezik valamilyen esemény vagy történés. A tény híresztelése a más által tett tényállítás továbbadása, míg a tényre közvetlenül utaló kifejezés használata azt jelenti, hogy az elkövető a valóságnak olyan jellemzőjét emeli ki, amelyből logikailag meghatározott tényre (eseményre, történésre) lehet következtetni.
A tényállításnak, a tény híresztelésének vagy a tényre közvetlenül utaló kifejezés használatának a sértettől különböző, más személy előtt kell történnie (tehát nem valósul meg rágalmazás, ha csak sértett szerez tudomást a becsület csorbítására alkalmas közlésről).
Becsületsértés
A becsületsértés elsősorban az emberi méltóságot sértő, gyalázkodó cselekményekkel szemben biztosít büntetőjogi oltalmat. A becsületsértés vétségét az valósítja meg, aki a rágalmazás esetén kívül mással szemben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben, és/vagy nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el. A bűncselekményt egy évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti a jogalkotó.
A becsületsértés a rágalmazáshoz képest kisegítő törvényi tényállás: ha az elkövetési magatartás a rágalmazás törvényi tényállásának keretei közé illik, akkor a becsületsértés nem állapítható meg.
A becsületsértés megvalósul olyan emberi méltóságot sértő kifejezések használatával is, amelyekből nem lehet közvetlenül valamely tényre következtetni (pl. a sértett testi tulajdonságaival, szellemi képességeivel kapcsolatos sértő kifejezések). A becsület csorbítására alkalmas egyéb cselekmény is megszégyenítő, lealázó jellegű a sértettre nézve, de nem minősül kifejezés használatának (pl. a sértett mozdulatainak emberi méltóságot sértő utánzása). A becsületsértést tettlegesen is el lehet követni (olyan becsületcsorbító cselekménnyel, amely a sértett testének érintésével jár, de nem okoz testi sérülést, és nem szexuális indíttatású, pl. a sértett pofonvágása).
Amennyiben az elkövető mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, de az nem minősül rágalmazásnak, és nem áll összefüggésben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével, illetve nem nagy nyilvánosság előtt történik, akkor a becsületsértés szabálysértési alakzata valósul meg.
Közös vonások
A rágalmazásnak és a becsületsértésnek sértettje lehet nemcsak természetes személy, hanem jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet is, mivel a jogi személyeknek és a jogi személyiség nélküli személyösszességeknek is lehet társadalmi megbecsültségük, amiket ezen bűncselekmények sérthetnek.
A büntetőjogi védelem mindenkit megillet, életvitelétől, tulajdonságaitól függetlenül, de a közéleti szereplőknek nagyobb mértékben kell elviselniük a kritikai megnyilvánulásokat.
Mindkét bűncselekmény elkövethető szóban, írásban, sőt akár rajzos, képes ábrázolással is.
Nagy nyilvánosság előtt történik az elkövetés, ha nagyobb, vagy előre meg nem határozható számú személy előtt valósul meg, vagy a sajtó, egyéb tömegtájékoztatási eszköz vagy sokszorosítás útján történik.
A rágalmazás és a becsületsértés elkövetője nem büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valóságát bebizonyítja. A valóság bizonyításának azonban csak akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta (tehát közérdek vagy jogos magánérdek bizonyítottsága hiányában akár való tény állítása, híresztelése stb. is bűncselekmény lehet).
Rágalmazás és becsületsértés miatt csak magánindítvány alapján indulhat büntetőeljárás, és a vádat a sértett, mint magánvádló képviseli.
A kóros elmeállapot, mint büntethetőséget kizáró körülmény
A Btk. rendszerében a kóros elmeállapot egyrészt a büntethetőséget kizáró okok egyike, másrészt a büntetés korlátlan enyhítésének lehetőségét teremti meg.
A bűncselekmény megvalósulásának egyik feltétele a bűnösség, amelyhez szükséges az elkövető beszámítási képessége is. A beszámítási képességnek két eleme van: a felismerési képesség a magatartás lehetséges következményeinek előrelátását jelenti, míg az akarati képesség az akarat szabad kialakítását és az annak megfelelő magatartás tanúsítását. A kóros elmeállapot a beszámítási képességet zárja ki vagy korlátozza.
A törvény 24. §-a szerint nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában – így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban – követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
A beszámíthatóság elbírálásához a Btk. kettős követelményt állapít meg: egy „biológiai” és egy „pszichikai” feltételt. Az orvosi értelemben vett kóros állapot, betegség megléte ugyanis önmagában nem elegendő a 24. § alkalmazásához, hanem az is szükséges, hogy a beszámítási képesség kizártsága, illetve korlátozottsága a konkrét, megvalósított cselekmény vonatkozásában, annak elkövetésekor álljon fenn. Ennek oka, hogy bizonyos elmebetegségek adott esetben teljesen függetlenek az elkövetett cselekménytől, míg mások időszakos változásokkal járnak, így lehetnek olyan tünetmentes periódusok is, amelyek a beszámítási képességet egyáltalán nem befolyásolják.
A Btk. a kóros elmeállapot fogalma alatt példálódzó jelleggel öt pszichiátriai megbetegedést sorol fel (elmebetegség, gyengeelméjűség, szellemi leépülés, tudatzavar, személyiségzavar), azonban egyéb rendellenes tudatforma is kizárhatja vagy korlátozhatja konkrét esetben a beszámítási képességet. Fontos megjegyezni, hogy a büntetőjogi értelemben vett beszámítási képesség kizártsága és a polgári jogi cselekvőképtelenség nem azonos fogalmak. Egy konkrét bűncselekménnyel kapcsolatban rendelkezhet valaki beszámítási képességgel a cselekvőképességétől függetlenül is.
Az esetleges kóros elmeállapot megítélése komoly szakértelmet igényel, ezért amennyiben erre utaló körülmények merülnek fel, az eljáró hatóságok kötelesek igazságügyi szakértőt kirendelni, mégpedig minden esetben kettőt.
Ha a bíróság megállapítja a terhelt elkövetéskor fennállott, beszámítást kizáró kóros elmeállapotát, felmentő ítéletet hoz, azonban intézkedésként kényszergyógykezelést, illetve elkobzást rendel el, amennyiben ezek alkalmazásának törvényi feltételei fennállnak.
Ha a kóros elmeállapot a beszámítási képességet nem zárja ki, csak korlátozza, az nem akadályozza a büntethetőséget, de a büntetéskiszabás során enyhítő körülmény lehet: a bíróságnak ilyen esetben lehetősége van bármely büntetési nem legkisebb mértékének alkalmazására is.
A beszámítási képességet nagyban érintheti az elkövető ittas vagy bódult állapota. Abban az esetben azonban, ha ezt önhiba okozza, nem áll fenn büntethetőségi akadály – függetlenül a beszámítási képesség hiányától vagy korlátozottságától. Sőt, az önhibából eredő ittas vagy bódult állapotban történő elkövetés súlyosító körülménynek számíthat.
Szabadságvesztés büntetések összbüntetésbe foglalása
Az összbüntetésbe foglalás célja az, hogy az elkövetőnek kedvezményt biztosítson arra az esetre, ha több különböző eljárásban szabadságvesztés büntetésre ítélik.
Az összbüntetésre foglalásra akkor van lehetőség, ha a bűncselekmények elkövetése az első (legkorábban meghozott) ítélet jogerőre emelkedése történt.
A Btk. olyan szabadságvesztés büntetések összbüntetésre foglalására ad lehetőséget, amelyeket az elítélt még nem töltött ki.
A szabadságvesztés büntetések csak abban az esetben foglalhatók összbüntetésbe, ha a bíróság már eredetileg is szabadságvesztést szabott ki. A pénzbüntetés és a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés összbüntetésbe nem foglalható, de az nem akadálya az összbüntetésbe foglalásnak, ha a felfüggesztett szabadságvesztést utóbb végre kell hajtani
Az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnának ki. Az összbüntetés tartamának azonban el kell érnie a legsúlyosabb büntetést, de nem érheti el a büntetések együttes tartamát, ezért használja a gyakorlat a „kvázi halmazat” kifejezést.
Az összbüntetésbe foglalást a terhelt vagy védőügyvédje a legutóbb befejezett ügyben eljárt elsőfokú bíróságnál kezdeményezheti.
Fegyház, börtön, fogház – büntetés-végrehajtási fokozatok
A szabadságvesztés végrehajtásának is több fokozata van. A bíróság a szabadságvesztést kiszabó ítéletekor meghatározza, hogy milyen fokozatban kell azt letölteni.
A végrehajtási fokozatok egyrészt abban különböznek, hogy mikor bocsátható az elítélt feltételesen szabadlábra. Fegyház esetében a büntetés négyötödének, börtön esetében a büntetés háromnegyedének, fogház esetén a büntetés kétharmadának letöltését követően lehet feltételesen elhagyni a BV intézetet.
A feltételes szabadlábra bocsátásról minden esetben BV bíró dönt.
A büntetés-végrehajtási fokozatok különböznek a végrehajtás és az ellenőrzés szigora, valamint az elítélt mindennapi élete tekintetében is. Ilyen különbségek például, hogy az elítélt a BV épületén belül mennyire mozoghat szabadon, részt vehet-e külső munkákban, illetve hogy engedélyezhető-e rövid tartamú eltávozása a BV intézetből.
A Btk. meghatározza, hogy milyen esetekben milyen fokozatban történő végrehajtást kell a bírónak elrendelnie. Ebben a döntésben szerepet kap, hogy milyen tartamú szabadságvesztést szab ki a bíróság, de az is, hogy az elítélt visszaeső-e, vagy esetleg bűnszervezetben követte el a bűncselekményt, illetve hogy a bűncselekmény bűntett vagy vétség kategóriába esik-e.
Kábítószerrel való visszaélés
A mennyiség szempontjából a kábítószer tiszta hatóanyaga számít, ami mindig szakértő bevonását teszi szükségessé.
Üldözhető-e a fogyasztás?
A kábítószerrel kapcsolatos jogi szabályozás az egyik legvitatottabb kérdés. A dilemmák alapvetően nem büntetőjogiak, hanem társadalompolitikaiak. A vitás kérdés természetesen nem az, hogy káros-e és ezzel összefüggésben jogilag üldözendő-e a kábítószer jelenléte a társadalomban. A vita inkább arra összpontosít, hogy az egyének drogfogyasztása üldözhető-e büntetőjogi eszközökkel. Anélkül, hogy ebben a kérdésben állást foglalnánk, az alábbiakban vázoljuk, hogy a büntetőjog 2003 óta hogyan kezeli ezt a kérdést.
Kábítószer fogyasztó, és terjesztő
A jelenlegi büntetőjogi szabályozás igyekszik különválasztani a kábítószer áldozatait és azokat akik hasznot húznak a kábítószerből. Ennek megfelelően a törvény külön szabályozza a fogyasztói és külön a terjesztői típusú magatartást. Ezen belül is külön kategóriába sorolja az elkövetőket, és más büntetést rendel a törvény aszerint, hogy kábítószerfüggőek voltak-e az elkövetés idején, vagy sem.
A fogyasztás is büntetendő
A hatályos büntető törvény a kábítószer fogyasztását is büntetni rendeli. A fogyasztás kifejezést azonban nem találjuk a Btk.-ban, ugyanis ezt a törvény közvetve fejezi ki, és a „megszerez”, „előállít”, „termeszt” kifejezéseket használja, amelyek egyike a „fogyasztást” szükségszerűen megelőzi.
A “csekély mennyiség” fogalma
A kábítószerrel való visszaélés büntetési tételei attól függenek, hogy azt az elkövető mekkora mennyiségre követi el. A mennyiség szempontjából a kábítószer tiszta hatóanyaga számít, ami mindig szakértő bevonását teszi szükségessé.
A törvény szerint például az alábbi mennyiségek jelentik az enyhébben minősülő csekély mennyiség felső határát:
- LSD esetén 0,001 gramm,
- heroin esetén 0,6 gramm,
- amfetamin esetén 0,5 gramm,
- morfin esetén 0,9 gramm,
- kokain esetén 2 gramm,
- cannabis (THC) esetén 1 gramm.
Elterelés a büntetőjogtól
A csekély mennyiségre történő elkövetés nem csak azt jelenti, hogy az elkövetőnek sokkal alacsonyabb büntetéssel kell szembenéznie, hanem azt is, hogy esetében nyitva áll az ún. „elterelés” lehetősége. Az elterelés tulajdonképpen a büntetőjogi útról történő elterelést jelenti. Az elkövetőnek elterelés esetén egy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson kell részt venni, amely hat hónapig tart.
Jelentős mennyiség és kábítószer függőség
A fenti mennyiségeket hússzorosan meghaladó mennyiség már jelentős mennyiségnek minősül, és ennek megfelelően súlyosabb büntetést rendel a törvény. A jelentős mennyiség nem csak a büntetés mértéke szempontjából bír jelentőséggel, hanem a fent említett elterelés szempontjából is. Az elterelés lehetősége ugyanis a kábítószerfüggők számára is nyitva áll. A függőknek függőséget gyógyító kezelésen kell részt venniük annak érdekében, mentesüljenek a büntetőjogi felelősség alól. Azonban ez az út csak addig áll nyitva, amíg cselekményüket a jelentős mennyiséget meg nem haladó mennyiségre követik el.
A kábítószer-függőség tehát büntetőjogi szempontból nagy jelentőségű kérdés. Klasszikus szóhasználattal élve: perdöntő. A függőség kérdésében történő állásfoglalás igazságügyi orvosszakértői feladat. A kábítószer függőség megállapítása szempontjából azonban a gyakorlatban meglehetősen nagy bizonytalanság uralkodik. Nincsen egységes szempontrendszer sem a testi, sem a lelki kábítószer-függőség tekintetében.
Tel:(+36) 30-22-11-579
(+36-1) 786-97-03
Email: iroda@batki.info
1137 Budapest, XIII. kerület
Újpesti rkp. 7.
