A fenti szabályt viszonylag sokan – ügyvédek és nem ügyvédek is – ismerik. A védőügyvéd gyakran tanácsolja a büntetőeljárásban ügyfelének, hogy kedvezőtlen elsőfokú ítélet esetén fellebbezni kell, és ha az ügyész tudomásul veszi az ítéletet, azaz nem fellebbez, akkor a másodfokú eljárásban az ítélet “rosszabb nem lehet” – épp a súlyosítási tilalom következtében.

A fenti ügyvédi tanács nagyon sok esetben helytálló. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy csak úgy mint minden főszabály alól, ez alól is van kivétel. A fellebbezés helyességének kérdésében bizonyos esetekben csak védőügyvéddel, méghozzá szakavatott és gyakorlott büntetőjogásszal lehet jól dönteni.

Vannak ugyanis olyan esetek a büntetőjogban, amikor a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában is elrendel bizonyos büntetőjogi intézkedéseket, amennyiben azt észleli, hogy az elsőfokú bíróság azt figyelmetlenségből elmulasztotta. Az “intézkedés” a büntetőjogban jogilag nem “büntetésnek” számít, de tényleges hatását, súlyát tekintve gyakran a vetekszik a büntetéssel.

Ilyen eset például a vagyonelkobzás, a bűnös úton szerzett vagyongyarapodás elvonása. A vagyonelkobzás nem büntetésnek, hanem intézkedésnek számít, és elrendelése bizonyos törvényi feltételek fennállása esetén kötelező a bíróság számára. Tehát a vagyonelkobzás , mint büntetőjogi intézkedés alkalmazásár tekintetében bírói mérlegelésre nincs lehetőség – sem a vagyonelkobzás alkalmazása, sem mértéke tekintetében.

Ebben az esetben tehát már nem érvényesül a súlyosítási tilalom – mivel nem büntetésről, hanem intézkedésről, méghozzá kötelezően elrendelendő, és nem bírói mérlegeléstől függő intézkedésről van szó. Gyakran azonban valóságos “hideg zuhanyként” éri a vádlottat, és ügyvédjét, amikor másodfokon ügyészi fellebbezés hiányában is elrendeli a bíróság a vagyonelkobzást, amikor épp védelmi fellebbezés alapján jár el.

A vagyonelkobzáson kívül számos példa említhető, (pl. a visszaesői minőség miatt a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának súlyosabbra módosítása, a pártfogó felügyelet kötelező alkalmazása fiatalkorú terhelt próbára bocsátása esetén).

Tehát tudni kell, hogy létezik súlyosítási tilalom, gyakorlati alkalmazását tekintve viszont léteznek kivételek is alóla. Azaz a fellebbezésnek gyakran van kockázata, és ezt a kockázatot van csak gyakorlott védőügyvéddel lehet felmérni.

Mivel ügyvédi munkámat megelőzően az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban európai többek közt elfogatóparancsok intézésével foglalkoztam, fontosnak tartom, hogy egy pár mondattal érintsem ezt a területet, amely gyakran még a büntetőjoggal egyébként aktívan foglalkozó ügyvédek számára sem ismert a részletekben.

Európai elfogatóparancs és kiadatás

Az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos legfontosabb tudnivaló hogy az az EU-s tagállamok között a hagyományos kiadatási eljárás helyére lép. Az adott tagállam az európai elfogatóparancsot kiadhatja büntetőeljárás lefolytatása, illetve szabadságvesztés-büntetés végrehajtása érdekében is.

Az európai elfogatóparancs alapjául szolgálhat legalább négy havi szabadságvesztésre vagy szabadságelvonásra vonatkozó jogerős ítélet, illetve folyamatban lévő büntetőeljárás esetén olyan olyan bűncselekmény, amely esetében a várható szabadságvesztési büntetés felső határa meghaladja az egy évet. Ebbe tehát nagyon sok bűncselekmény beletartozik

Az európai elfogatóparancs legfőbb jellemzője hogy katalogizált bűncselekmény fajták esetén nem vizsgálandó a kettős büntethetőség (azaz hogy mindkét államban bűncselekménynek számít -e az adott cselekmény (pl: terrorizmus, emberkereskedelem, korrupció, bűnszervezetben való részvétel, pénzhamisítás, emberölés, rasszizmus és idegengyűlölet, erőszakos közösülés, lopott gépjárművek kereskedelme, csalás)

Kötelező ügyvédi részvétel az európai elfogatóparancs során

Az európai elfogatóparancs végrehajtása során védőügyvéd és szükség esetén tolmács részvétele kötelező.

A körözött személy elfogását követően 60 napon belül kell dönteni a  az európai elfogatóparancs végrehajtásáról.

Amennyiben a körözött személy (terhelt) beleegyezik az átadásba, úgy az európai elfogatóparancs esetén történő átadás tíz napon belül meg kell hogy történjen, az Interpol közreműködésével.

A témáról korábban már részletesen írtam itt, ezért ebben a cikkben csak azt emelem ki ismét, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elhalasztásánál a bíróság mérlegeli hogy két évnél hosszabb vagy rövidebb szabadságvesztés-büntetésről van-e szó, illetve hogy milyen okból (egészségügyi vagy más személyes okból) terjeszti elő az elítélt vagy ügyvédje a kérelmet.

Egészségügyi ok esetén vizsgálandó, hogy életet közvetlenül veszélyeztető helyzet indokolja -e a halasztást, illetve hogy a BV intézet egészségügyi ellátó rendszerén belül megfelelően kezelhető-e a probléma

A mindennapi életben az emberek a gazdasági bűnözést a gazdasági élet szereplőinek olyan jogellenes vagy erkölcstelen magatartásával azonosítják, amelynek következtében azok anyagi előnyre tehetnek szert.

A gazdasági bűnözés kriminológiai fogalma

Kriminológiai értelemben gazdasági bűnözésnek azt a gazdálkodás menetében megvalósuló, vagy ahhoz szorosan kapcsolódó bűnözési formát kell tekinteni, amely alkalmas arra, hogy az esetleges egyéni érdekek sérelmén túlmenően elsősorban és jellemzően a gazdálkodás rendjét, a gazdálkodási kötelezettségeket, a tisztességes és törvényes gazdálkodás kereteit sértse vagy veszélyeztesse. Történjen ez akár az elkövetés módjára (gyakran a gazdálkodás legális formáinak felhasználásával, és az azokkal való visszaélés révén sérülnek a gazdasági érdekek), akár eredményére tekintettel.

A gazdasági bűnözés büntetőjogi fogalma

Büntetőjogi értelemben a gazdasági bűnözés fogalma alatt az 1978. évi IV. törvény (Btk.) XVII. fejezetében meghatározott bűncselekményeket kell érteni, melyeket a törvény három cím alá sorol. Ezek a következők: gazdálkodással kapcsolatos bűncselekmények- (például: számvitel rendjének megsértése, csődbűncselekmény, a fogyasztó megtévesztése, piramisjáték szervezése, árdrágítás, pénzmosás), pénz- és bélyeghamisítás- és végül a pénzügyi bűncselekmények (például: költségvetési csalás, jövedékkel visszaélés elősegítése, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel való visszaélés) kategóriája.

A gazdasági bűncselekmények elhatárolása a vagyon elleni bűncselekményektől

Mint ahogy az előzőekben láthattuk a gazdasági bűncselekményekről szélesebb képet a kriminológiai meghatározás alapján kaphatunk, amely szerint a gazdasági élettel összefüggő vagyon elleni bűncselekmények (emellett a korrupciós bűncselekmények és a környezetszennyezéssel kapcsolatos bűncselekmények) is a gazdasági bűnözés fogalma alá tartoznak. Büntetőjogilag viszont szűkebb a csoportosítás, hiszen a hatályos Btk. a vagyon elleni bűncselekményeket a XVIII. fejezetben – 20 bűncselekmény törvényi tényállásával – önállóan, a XVII. fejezetben meghatározott gazdasági bűncselekményektől elkülönülten szabályozza.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1979. évi IV. törvény (Btk.) 290.§-ban foglalt csődbűncselekmény törvényi tényállását az követi el, aki a csődeljárás vagy felszámolási eljárás során, a tartozása fedezetéül szolgáló vagyonát kimenti a hitelezői igények érvényesítése alól. A csődbűncselekmény elnevezése a korábbi szabályozásban csődbűntett volt.

A csődbűncselekmény törvényi szabályozásának valamennyi fordulata a hitelezői érdekek védelmét szolgálja, így biztosítva a piacgazdaság zavartalan működését, melynek elengedhetetlen feltétele, hogy a hitelezők képesek legyenek a tőkeáramlás eszközrendszerét megteremteni.

A csődbűncselekmény elkövetési magatartásai

Ez többféle magatartással valósulhat meg. Elrejtéssel, ha az elkövető a vagyonát a hitelezői számára hozzáférhetetlenné teszi. Eltitkolással, ha a hitelezők egyáltalán nem is szereznek tudomást a vagyonról. Megrongálással, amennyiben az elkövető olyan kárt okoz a dologban, amely miatt az már nem lesz alkalmas rendeltetésszerű használatra, ezáltal csökken az értéke is vagy megsemmisítéssel, amennyiben a dolog olyan szinten sérül, hogy eredeti állapotba többé nem lehet visszaállítani, illetve ténylegesen megszűnik létezni. Végül használhatatlanná tétellel, amely magatartás megvalósításához elegendő, ha az elkövető a vagyont rendeltetésszerű használatra átmenetileg vagy véglegesen alkalmatlanná teszi.

Mindezek mellett az elkövető kimentheti vagyonát a hitelezői igények érvényesítése alól színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, illetőleg oly módon is, hogy veszteséges üzletbe kezd, vagy azt folytatja. Ez utóbbi magatartás csak abban az esetben valósítja meg a csődbűncselekmény törvényi tényállását, ha az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétesen fejtik ki, ha viszont a kockázatvállalás megengedett, akkor a cselekmény sem jogellenes. Végül pedig megvalósítható a csődbűncselekmény az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon, például akkor, ha a gazdálkodó szervezet olyan üzletbe kezd, ahol tudatosan számol a veszteséggel, de közben abban reménykedik, hogy végül a szokásosnál lényegesen nagyobb nyereségre tesz majd szert.

Fizetésképtelenség

Valamennyi magatartási formához fizetésképtelenség kapcsolódik, melynek fogalmát a Csődtörvény (1991. évi XLIX. törvény) határozza meg. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet és a fizetésképtelenség is ténykérdések, objektív kategóriák, melyet a büntetőügyekben eljáró hatóságok önállóan vizsgálnak és önállóan állapítanak meg.

A csődbűncselekmény alapesetei

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben elkövetett csődbűncselekmény (az (1) bekezdés alapján) és a fizetésképtelen helyzetben elkövetett csődbűncselekmény (a (3) bekezdés alapján) közös jellemzője, hogy a fizetésképtelenség vagy az azzal való fenyegetettség a bűncselekmény elkövetésének feltétele, ahol a törvényi tényállást az elkövető úgy meríti ki, hogy az előzőekben felsorolt magatartásokkal menti vagyonát.

Még a fizetésképtelenséget előidéző csődbűncselekmény (a (2) bekezdés alapján) esetében a fizetésképtelenség a bűncselekmény elkövetésének következménye. Ebben a helyzetben az elkövető szándékos magatartásával idézi elő fizetésképtelenségét vagy kelti annak látszatát azért, hogy hitelezői kielégítését meghiúsítsa.

A törvényi tényállás kimerítésének negyedik alapesete, a hitelező jogtalan előnyben részesítésével elkövetett csődbűncselekmény. Még az előző három esetben a csődbűntett elkövetője úgy valósította meg a törvényi tényállást, hogy a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont hitelezői elől elvonta, addig ennél az alakzatnál a hitelezői igények kielégítésének módjára vonatkozó szabályokat szegi meg, de közben nem csökkenti a kielégítés vagyoni alapját.

A csődbűncselekmény minősített esete

Súlyosabban minősül a csődbűncselekmény akkor, ha a gazdasági életben is súlyos következményekkel jár. Például, ha több hitelezőnek okoz nagyarányú kárt vagy egy hitelezőnél eredményez olyan jelentős összegű elvonást, amely alapvetően rendíti meg a hitelező gazdasági helyzetét és ezzel emberek (alkalmazottak) sokaságának egzisztenciáját.

A csődbűncselekmény elkövetési tárgya: a vagyon 

A csődbűncselekmény törvényi szabályozásával a jogalkotó célja a hitelezők érdekeinek védelme a csődeljárás és a felszámolási eljárás eredményes lefolytatása révén. Tehát a bűncselekmény elkövetési tárgya a fedezetül szolgáló vagyon, amely lehet ingó és ingatlan is, feltéve, hogy végrehajtás alá vonható.

A csődbűncselekmény büntethetőségi feltétele

A Btk. objektív büntethetőségi feltételként mondja ki valamennyi alapesetre, hogy a cselekmény csak akkor büntethető, ha a csődeljárást vagy felszámolási eljárást már megindították, illetőleg az eljárás csak azért nem indult meg, mert az erre irányuló kötelező kérés előterjesztését elmulasztották.

A csődbűncselekmény tényállása megvalósításának első három alapesete ún. eredmény-bűncselekmény, tehát a csődbűntett megállapításának csak akkor van helye, ha a fizetésképtelenség már bekövetkezett abban az időpontban, amikor az elkövető valamely – a törvényben meghatározott – magatartása folytán a hitelezői igények ténylegesen csorbulnak.

Okiratok

Az ingatlan-nyilvántartásba csak olyan okirat alapján jegyezhető be a tulajdonjog, amely közokirat (amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság megszabott formában állított ki) vagy olyan magánokirat, amelyet ügyvéd ellenjegyzett. Az ellenjegyzéssel az ügyvéd igazolja, hogy a szerződés alkalmas a célzott joghatás kiváltására.

Az ellenjegyzés akkor fogadható el, ha tartalmazza az ellenjegyző ügyvéd nevét, irodájának székhelyét, aláírását, az ellenjegyzés időpontját, az „ellenjegyzés” kifejezést és az ügyvédi szárazbélyegző lenyomatát.

Formai kellékek

A szerződésnek tartalmaznia kell a felek adatait: magánszemély családi és utóneve, születési neve, születési helye, ideje; anyja neve, személyi azonosítója, adóazonosítója, lakcíme. Ezenkívül a szerződő feleknek nyilatkozniuk kell az állampolgárságukról.

Tartalmi kellékek

Az ingatlant pontosan, beazonosíthatóan fel kell tüntetni, részletesen le kell írni. Ennek a segítségére van a tulajdoni lap, amely az földhivatalból vagy a Takarnet szolgáltatás segítségével szerezhető be. A szerződésnek ezenkívül tartalmaznia kell az átruházandó tulajdoni hányadot, a szerzési jogcímet (itt: vétel).

Tulajdonjog bejegyzési engedély

Fontos megemlíteni a tulajdonjog fenntartásának intézményét. Az eladó a vételár teljes megfizetéséig a tulajdonjogát fenntarthatja. Az eladó tulajdonjog bejegyzési engedélye általában ügyvédi letétbe kerül,  és az ügyvéd csak akkor szabadíthatja fel a nyilatkozatot, amikor az eladó írásban jelzi, hogy a vételár megfizetésre került. A földhivatal legfeljebb 6 hónapig tarthatja függőben a kérelmet. Ez egyfajta biztosíték az eladó részére.

A szerződés alapján a vevő akkor szerzi meg a tulajdonjogát, ha azt az illetékes földhivatal bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A földhivatal általában csak a jogi képviselő ügyvédet értesíti a határozatáról, de ha a felek külön kérik, kötelesek őket is értesíteni.

Általános szabályok

Ha a kiszabott szabadságmegvonás a 2 évet nem haladja meg és a büntetés célja a zárt intézeti nevelés nélkül is elérhető, valamint az elkövető személyi körülményei, életvitele is ezt indokolják, akkor a végrehajtás próbaidőre felfüggeszthető, melynek időtartama 1 évtől 5 évig terjedhet. Így az egyéni megelőzés szempontjait a bíróság a végrehajtás felfüggesztésével hatékonyabban tudja érvényesíteni, mint az esetleges elzárással.

A felfüggesztés korlátai

Ha viszont – a társadalmi értékítélettel összhangban – az elkövető cselekményét jellegénél fogva súlyosabban kell megítélni, akkor nem függeszthető fel a szabadságvesztés büntetés végrehajtása, mert túlzott mértében sérülne az általános megelőzés kriminálpolitikai alapelve és a jogrendbe vetett bizalom is. Ide tartoznak a bűnszervezetben, a szabadságvesztés végrehajtása vagy felfüggesztésének próbaideje alatt elkövetett cselekmények, illetve az erőszakos többszörös visszaeső elkövetők.

Ha az előbbi kizáró kategóriák nem állnak fenn, viszont az elkövető életmódja egyéb jellemzők miatt kifogásolható, alkalmazhat felfüggesztett szabadságvesztést a bíróság, ha bűncselekménye kevéssé veszélyes a társadalomra vagy bűnössége kis mértékű. Ilyen esetekben rendszerint indokolt az elkövetőt pártfogó felügyelet alá helyezni és követendő magatartás szabályokat meghatározni számára.

A végrehajtás részbeni felfüggesztése

Ha a kiszabott szabadságvesztés időtartama meghaladja a 2 évet, de nem éri el az 5-t, akkor a büntetés fele részének végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, 2 évtől 5 évig terjedő tartamban. A végrehajtandó részből az elítéltet nem lehet feltételesen szabadon bocsátani és a szabadságvesztés fele részének letöltése után is csak akkor, ha személyi körülményei indokolják és a büntetési célok sem sérülnek.

Amennyiben a felfüggesztett szabadságvesztés ideje alatt az elkövetőt újabb bűncselekmény miatt ismételten végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik vagy a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, felfüggesztett szabadságvesztését is végre kell hajtani.

Az Index.hu cikkét itt olvashatja: http://index.hu/belfold/2012/03/07/becsapta_a_gyanusitottat_az_ugyeszseg/

A sajtóban megjelent történetről kevés hiteles információ volt, annyit lehetett tudni, hogy egy áfacsalással gyanúsított férfi előzetes letartóztatását az ügyészség megszüntette, azonban szabadulása után három perccel kommandósok őrizetbe vették, a szlovák hatóságok európai elfogatóparancsa alapján.

A fenti értesülések ahhoz kevesek  ahhoz, hogy érdemi tanulságot levonhassunk, azonban egy-két alapvetést szükséges tenni:

Vádalku, nyomozati alku

Az informális vádalku nem egy jogintézmény, arra alapozni nem egy “életbiztosítás”. Valóban van olyan a gyakorlatban, hogy a gyanúsított és a nyomozóhatóság “egyeztetik az érdekeiket”, de ez nem vádalku. A vádalkut (aminek magyar változatát egyébként helyesen nyomozati alkunak kell nevezni) a büntetőeljárási törvény részletesen szabályozza.

A vádalku, vagy nyomozati alku egy írásba foglalt szerződés a nyomozóhatóság és a gyanúsított között, amiben szabályozva van, hogy lényegében információért cserébe kötelesek megszüntetni a nyomozást. A vádalkuhoz ügyészi engedély szükséges.

Azért helyesebb ezt nyomozati alkunak nevezni, mert erre a csak a nyomozás során, vádemelésig van lehetőség, a vádról tehát már nem lehet alkudozni, csak a nyomozásról.

Vádalku és európai elfogatóparancs – kiadatás

Ha viszont a nyomozás megszüntetésre kerül, ez azt jelenti, hogy ebben az ügyében egy esetleges európai elfogatóparancs vagy kiadatás végrehajtását is meg kell tagadni. (Az európai elfogatóparancsról vagy a kiadatásról egyébként nem a nyomozóhatóság vagy az ügyész, hanem a Fővárosi Törvényszék dönt az egész országra kiterjedő illetékességgel)

Vádalku és a nyilvánosság

Fontos tudni, hogy a vádalku vagy nyomozati alku részletei államtitoknak minősülnek, tehát arról sem a hatóság, sem a gyanúsított, sem az ügyvéd nem nyilatkozhat.

A legfontosabb, és egyben a szakma, illetve a közvélemény által leginkább támadott módosítás a kiemelt jelentőségű ügyek kategóriájának megteremtése, és ezen ügyek soron kívüli elbírálásának szabályozása.

Kiemelt jelentőségű ügyek

A kiemelt jelentőségű ügyek soron kívüli eljárását eredetileg a korrupciós „politikai bűnözés” elleni erőteljesebb fellépés jegyében kívánták bevezetni, azonban a kategória végül kibővült számos egyéb bűncselekménnyel, amelyeket a Be. tételesen felsorol. Így kiemelt jelentőségű ügyek többek között: a hivatali visszaélés, a közélet tisztasága elleni bűncselekmények (például a vesztegetés), a bűnszervezetben részvétel, a bűnszervezetben elkövetett bármely bűncselekmény, a pénzmosás valamennyi esete, a súlyosabb vagyon elleni bűncselekmények, és az emberölés súlyosabban minősülő esetei.

A közélet tisztasága elleni bűncselekmények azonban csak, akkor számítanak kiemelt jelentőségűnek, ha az elkövetéssel helyi önkormányzati képviselő, (al)polgármester, helyi önkormányzati képviselő-testület hivatalának vezető beosztású dolgozója, országgyűlési képviselő, állami vezető, vagy közigazgatási szerv vezető beosztású dolgozója gyanúsítható megalapozottan, illetve elkövetőként kizárólag ilyen személy jöhet szóba, vagy pedig a bűncselekményt e személyek vonatkozásában követik el.

Kiemelt jelentőségű ügyekben az őrizetbe vétel leghosszabb időtartamát 72 óráról 120 órára emelte a jogalkotó. Kiemelt jelentőségű ügyekben védő részvétele minden esetben kötelező, azonban az egyik legvitatottabb újítás értelmében az őrizet első 48 órájában a terhelt és a védő érintkezése az ügyész intézkedésére megtiltható. Kiemelt ügyekben a fogva lévő gyanúsítottat az általános szabályoktól eltérően nem 24, hanem 72 órán belül kell kihallgatni. Ez azt is jelenti, hogy a nyomozó hatóság csak 72 óra elteltével köteles a fogva tartottal közölni a gyanúsítás lényegét, vagyis azt, hogy tulajdonképpen milyen bűncselekmény miatt tartják őrizetben.

Kiemelt jelentőségű ügyekben a törvény az óvadék legkisebb összegéről is rendelkezik: ez nem lehet kevesebb hárommillió forintnál („alapesetben” az óvadéknak nincs minimális összege; annak meghatározása teljes mértékben a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik).

Fontos az rendelkezés is, amely szerint az eljárásra kiemelt ügyekben az a bíróság is illetékes lehet, ahol az ügyész – a legfőbb ügyész döntése alapján – vádat emel. A tárgyalás határnapját az eljárás gyorsítása érdekében három hónapon belülre kell kitűznie a bíróságnak.

Alkotmányellenesség?

Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke nemrég az Alkotmánybírósághoz fordult, és soron kívüli eljárásban kérte a kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó rendelkezések jelentős részének megsemmisítését.

Beadványában egyebek között hivatkozik arra, hogy az a szabály, mely szerint kiemelt jelentőségű ügyekben a legfőbb ügyész is dönthet arról, hogy melyik bíróságon induljon a per, súlyosan sérti a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogot, illetve a vád és a védelem fegyveregyenlőségének elvét. A bírósághoz való jog garanciális szabálya ugyanis azt jelenti, hogy a bíróság hatáskörét, illetékességét és összetételét előzetesen lefekteti a törvény, és senkit sem lehet a saját törvényesen kijelölt bírájától önkényesen elvonni. A legfőbb ügyész döntési joga pedig a bíróságok működésébe való önkényes beavatkozás, ami sérti az ítélkezés függetlenségét is. Másrészt a fegyveregyenlőség elve alapján a védelemnek és a vádnak nagyjából azonos súlyú jogokkal kell rendelkeznie. Ha az ügyészség saját maga választhat bíróságot, a védelem viszont nem, akkor ez az egyenlőség csorbát szenved.

A főbíró alkotmányellenesnek tartja azt a szabályt is, hogy kiemelt ügyekben az ügyész megtilthatja a terhelt és a védőügyvéd érintkezését az őrizet első 48 órájában. Az Alkotmány szerint „a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga”.

Baka András szerint az új szabályok a fentieken túl még több ponton ellentétesek az Alkotmánnyal, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Az Alkotmánybíróság jelenleg még nem döntött a beadvány tárgyában.

Az ügyvédi kar részéről megfogalmazott kritikák pedig kiemelik, hogy a védőügyvéddel való érintkezés korlátozása – ha egyáltalán növeli a hatékonyságot a bűnüldözés során –, akkor is lényegében egyes eleve jogellenes nyomozati nyomásgyakorlási technikák szentesítő eszköze lehet.

2011. augusztus 3-tól újabb változás történt a sajtó-helyreigazítási per Polgári Perrendtartásban (Pp.) lefektetett szabályaiban.

A módosulás eredményeként a lehetséges alperesek köre – a 2011. előtti szabályozáshoz visszatérve – kiegészült a sajtótermék szerkesztőségével, a korábbi „médiatartalom-szolgáltató” pedig „médiaszolgáltatóra” változott. Továbbra is önállóan perbe vonható kategóriát képez a hírügynökség.

A módosításra vélhetően a miatt került sor, hogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényben (Smtv., más néven Médiaalkotmány)  adott kimerítő fogalom-meghatározások ellenére a „médiatartalom-szolgáltató” mibenléte komoly értelmezési nehézségeket okozott a joggyakorlatban. A sajtó-helyreigazítás anyagi jogi és peren kívüli eljárási szabályozását tartalmazó törvény – mely hosszú évek után felváltotta a Ptk. ide vágó szabályait – sokak véleménye szerint ún. „gumifogalmakat” használ.

Az Smtv. fogalom-meghatározásai

Az Smtv. alapján médiaszolgáltató: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik a médiaszolgáltatás tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a médiaszolgáltatás tekintetében.

Míg a médiatartalom-szolgáltató definíciója: a médiaszolgáltató, illetve bármely médiatartalom szolgáltatója.

Magát a  médiaszolgáltatást ily módon határozza meg az Smtv.: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 57. cikkében meghatározott, önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett gazdasági szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel, amelynek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz való eljuttatása valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.

Az Smtv. szerinti médiatartalom pedig: valamennyi médiaszolgáltatás során, valamint sajtótermék által kínált tartalom.

A jelenlegi helyzet

A bizonytalan szituációban a bírói gyakorlat végül alapvetően a sajtótermék kiadójával azonosította a médiatartalom-szolgáltatót, de a korábbiaknak megfelelően a szerkesztőség alperesként való perlését is elfogadta. (Az előbbi értelmezést látszik megerősíteni az Smtv. azon §-a, amely kimondja, hogy a törvény hatálya kiterjed a médiaszolgáltatást nyújtó, vagy sajtóterméket kiadó médiatartalom-szolgáltatóra.)

A legutóbbi „korrekció” így tulajdonképpen szentesítette a már kialakult helyzetet, egyben csökkentette a jogkereső felek (és a bíróságok) értelmezési problémáit. A módosítás tehát afelé mutat, hogy az Smtv. nem hoz gyökeres változást a sajtóperekben: a továbbiakban is a polgári bíróságok több évtizedes gyakorlata, az Alkotmánybíróság határozatai és a sajtószabadsággal (is) foglalkozó nemzetközi egyezmények töltik ki a vonatkozó jogszabályokat valódi tartalommal.

Nem valósult meg az Smtv. hatálybalépésével az a többek által szorgalmazott változás sem, mely kiterjesztette volna a sajtó-helyreigazítást (bizonyos javaslatokban „válaszadási jog” néven) a valótlan tényállítások mellett a személyiségi jogokat sértő véleménynyilvánításokra is. A becsületet, emberi méltóságot sértő vélemények, értékelések esetén továbbra is „csak” a Ptk.-ban található személyiségvédelmi eszközök állnak rendelkezésre.

Az igazán lényeges módosulást valójában nem az alperesek körének újabb változtatása jelenti, hanem az, hogy az Smtv. 2011. január 1-től a sajtó-helyreigazítás hatókörébe vonta az interneten megjelenő sajtótermékeket is. Az Smtv. azonban egyértelművé teszi, hogy csak a gazdasági szolgáltatásként nyújtott médiaszolgáltatások, illetve sajtótermékek tartoznak a hatálya alá. Gazdasági szolgáltatás „az önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett szolgáltatás”. A klasszikus „magánblogokban” megjelent valótlan tényállítások esetén tehát sajtó-helyreigazítási eljárás nem kérhető.