A kártérítési kötelezettség azt jelenti, hogy a felelős személynek a károsultat olyan helyzetbe kell hoznia, amilyenben a károsodás előtt volt. Ennek, a kár megtörténte előtti helyzet előidézésének több módja lehetséges, és a törvény szigorú sorrendet állapít meg a kártérítési módozatok között.
Eredeti állapot helyreállítása
A kártérítés elsődleges módja az eredeti állapot helyreállítása. A kár megtérítését jogunk csak másodlagos lehetőségként írja elő, arra az – egyébként gyakran előforduló esetkörre – amikor (1) az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges, vagy (2) azt a jogosult alapos okból nem kívánja. Ebben a körben tisztázandó, hogy az eredeti állapot helyreállításának lehetetlensége nemcsak a fizikai lehetetlenséget jelenti (pl. egy egyedi műtárgy megsemmisülése), hanem azt is ha az eredeti állapot helyreállítása gazdaságtalan lenne (pl. a törött gépkocsi javítása többe kerülne mint egy új gépkocsi megvásárlása).
A kár pénzben történő megtérítése
Ha a törvény által preferált eredeti állapot helyreállítására az előbb említett okokból nem kerülhet sor, a kártérítés elsődleges módja a pénzbeli megtérítés, míg a természetben való megtérítés kivételes. A kárnak természetben való megtérítése különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként rendelkezésre áll. Természetesen lehetőség van arra, hogy a kártérítés módjait a bíróság kombinálja.
A károsultnak a kártérítés módozatai között nincs választási lehetősége, legalábbis olyan értelemben, hogy ehhez a bíróság kötve volna – szögezi le a PK 44. számú kollégiumi állásfoglalás. A bíróságnak akkor is vizsgálnia kell, hogy lehetséges-e az eredeti állapot helyreállítása, ha a károsult kifejezetten kártérítést kér. Sőt: adott esetben hiába kéri a károsult az eredeti állapot helyreállítását, ha a bíró úgy ítéli meg, hogy az eredeti állapot helyreállítása az adott esetben nem lehetséges. E tekintetben nem érvényesül a kereseti kötöttség elve.
Teljes jóvátétel elve
A károsult és a felelős személy viszonyának, valamint az eset körülményeinek és a törvényben előírt szempontoknak a figyelembevételével azt a kártérítési módot kell alkalmazni, amely a teljes jóvátétel elvének gyakorlati érvényesülését a legcsekélyebb sérelemmel és a legeredményesebben biztosítja, a törvény adta sorrend szerint. Ebben a kérdésben tehát semelyik félnek nincs rendelkezési joga: A bíróság a kártérítés olyan módját is választhatja, amely ellen mind a károsult, mind a károkozó tiltakozik.